A kurkuma egy lágyszárú, évelő növény, ami a gyömbérfélék családjába tartozik. Maga a növény Dél-Ázsia vidékein őshonos, ahol a hőmérséklet 20-30 Celsius fok között mozog és jelentős mennyiségű éves csapadék hullik. A növényekről évente leszedik a rizómákat és erről szaporítják őket a következő szezonban.
A rizómából készül el a fűszer is úgy, hogy néhány órán keresztül forralják, majd sütőkben kiszárítják és egy őrlési folyamat során mély narancssárga porrá zúzzák. Ezt a fűszert számos dél-ázsiai, közel-keleti konyhában felhasználják, de fontos részét képezi az indiai curry ételeknek is, illetve sokszor színezik ezzel a mustárt is. A kurkuma hatóanyaga egy határozottan földes, enyhén kesernyés és csípős, borsos ízt kölcsönöz a fűszernek. A kurkumát éppen ezért arra is fel lehet használni, hogy megvizsgálják az élelmiszerek savasságát vagy lúgosságát, mivel a savas ételek hatására kisárgul, a lúgosak pedig vörössé teszik.
A középkori Európában úgy ismerték a növényt mint az indiai sáfrány, mivel a drágább fűszer alternatívájaként is kiválóan működött. Ma a kurkuma fontos kereskedelmi központjai a pakisztáni Kasur, a dél-indiai Nizamabad városa és Erode területe. A történelemben ezt a térséget úgy is ismerték mint a kurkuma városát.
A kurkuma összetétele
A kurkuma legfeljebb 5 %-ban tartalmaz illóolajokat és 5 %-ban kurkumint, ami egy polifenol vegyület. A kurkumin maga a kurkuma hatóanyaga és sok helyen használják az élelmiszerekbe adalékanyagként. Kémiai elnevezése: (1E, 6E)-1,7-bisz(4-hidroxi-3-metoxi-fenil) -1,6-heptadién-3 ,5-dion. Legalább két tautomer formájában létezik ez a vegyület: van belőle keto és enol is. A keto forma a szilárd anyagoknál előnyös, míg az enol inkább az oldatokban. A kurkumin pH indikátor is, vagyis savas közegben sárgásabb, lúgos közegben élénk pirosas színezetet vesz fel.